Körte Porta

Feszültek, bizonytalanok, szorongósak vagyunk? Mostanában még inkább?!

Pszichológusok szerint, a Covid19 járvány alatti világ az életünk minden területén bizonytalanságot hozott,  a stressz  hatások sokkal szerteágazóbb formában és nagyobb mértékben érnek minket, mint egyéb válság idején vagy a korábbi hétköznapok különböző mértékű traumái következményeként.

Hmmmmmm.  Mit lehet ez ellen tenni? 

Stressz állapotban az idegeink megfeszülnek, ahogy a pszichológusok mondják - leegyszerűsítve -, aktuális személyiségünk és lelkiállapotunk szerint a menekülés, a megküzdés vagy a lefagyás  viselkedést választja a  tudatalattink.

Néha észre sem vesszük, hogy a feszültség emelkedik bennünk,  de ha igen akkor sem mindig tudjuk, hogy éppen mitől szorongunk.

Fontos, hogy gyakran megálljunk és megkérdezzük magunktól, hogy vagyunk.  Legyünk magunkkal sokkal megértőbbek.

Lassuljunk le és fedezzük fel a létezésünk nyugtató és örömteli forrásának részleteit.

Ganna és a Körte Porta környezete sok ihletet és útravalót ad arra, hogyan szerezzük meg és gyakoroljuk nyugodtságunkat, hogyan csökkentsük szorongásunkat akkor is, ha már nem vagyunk fizikailag ott, vagy abban a pozitív lelkiállapotban.

Saját tapasztalatból szívesen megosztok egy-két ötletet belső nyugodtságunk erősítésére.

Szerezzünk minél több olyan kellemes pillanatot magunknak, amire mindig emlékezhetünk, ha szeretnénk megnyugtatni magunkat. Az egyik legfontosabb  tapasztalat csokor az, ha odafigyelünk érzékszerveinkre. A természet gyógyít. Ha odafigyelünk saját létezésünk részleteire, az már önmagában megnyugtat.

1. Nyissuk ki a szemünket a színekre és a szépségre. Tavasszal az aranyeső, a körte vagy barackfa virágzásra, a fű zöld színére, nyárom a virágokra, a falevelek ingadozására a szellőben. Járjunk körbe a Portán és keressünk érdekes vagy szokatlan látószögeket. Feküdjünk ki éjszaka a kertbe és nézzük a csillagokat, augusztusban a csillaghullást. A "Slow Art"  vagy "Lassu Művészet" mozgalom szerint nézzünk egy műalkotást akár 10 percig és figyeljük meg, milyen érzéseket vált ki belőlünk. A természet kiváló terep ennek a gyakorlására. Engedjük el gondolatainkat , érezzük, hogy hat ránk a természet. 

2. Menjünk oda a rózsabokorhoz, vagy a levendula bokrokhoz, szagoljuk meg, és élvezzük az illatokat. Szagoljuk meg a fák illatát. Van köztük különbség? Keressük meg azt az illatot, ami legjobban tetszik a kertben.  Figyeljük meg, hogyan hat ránk egy bizonyos illat. Mit érzünk?  Mit érzünk, amikor jó illatot érzünk?  Fogalmazzuk meg magunknak.

3. Feküdjünk le a kertbe, csukjuk be a szemünket és figyeljük meg mit hallunk.  Madarat, bogarakat, kutyaugatást, lónyerítést, lépteket, a mobil pék hangját közeledni ?  Figyeljük meg, melyik hang milyen, mennyire erősek?  Ha egy erősebb hang elnyomja a gyengébbet, figyeljünk oda, hogy a csendesebb hangokat is képesek vagyunk-e folyamatosan hallani?

4. Használjuk a kezünket, lábunkat valamilyen tevékenységhez.  Lehet az erdőben ágakat gyűjteni és nyársat készíteni a szalonna sütéshez.  Rakjunk tüzet és főzzünk bográcsban. Hintázzunk, hintáztassunk.  Keressünk kedvünkre való tennivalót a ház körül.  Lehet akár diót szedni a diófáról. Kipróbálni a gólyalábakat.  Járjunk mezítláb a fűben.  Öleljük meg a diófát és képzeljük el, hogy milyen lenne fának lenni, gyökereket ereszteni és lombot növeszteni.  Menjünk kirándulni, horgászni. Meditáljunk, yogázzunk.

5. Ha kész a bográcsgulyás vagy a grill, máris lehet ízlelni. Háromnegyed órára van tőlünk  a Somlóhegy, ahol kedvünkre kisérletezhetünk az ízlelőbimbóinkkal.

" Van egy fajta somlói, „Arany tűz” a neve, s pontosan olyan: tűz és arany keveréke. Ez a bor rábeszél. Ezt mondja: „Élj”. Ezt az egyetlen szót mondja, de olyan következetes erővel, mint a latin versek a nagy tanulságokat. Mit szívott össze ez a bor a napsütésben, évszázados illatokban! ”

Márai Sándor, Magyar borok, 1941

Angolban a  “Human being”  jó utalás az ember létezésére.  Nem tudok olyan kifejezésről, hogy “ Animal being”,  pedig az állatoknál nagyon jól  meg lehet figyelni, ahogy a maguk módján léteznek. Bugac - a gondnok családunk szomszédban lakó pulija -, leszáguld a Porta kertjébe, úgy üdvözli a vendégeinket. Ha nem szívesen látott vendég, azt is megérzi, és nem jön többet. Érzi, hogy mikor kell beterelni a lovakat este az istállóba, és addig ugat és szaladgál körülöttük, amíg a nála sokszor nagyobb lovak tényleg bemennek az éjszakai helyükre. Senki nem tanította erre, Ő érzi.

Jöjjünk ki  a fejünkből amikor érezzük, hogy a feszültségünk emelkedik,  tereljük el a gondolatainkat egy nyugodt emlék felé.  Ez egy egyszerű módja annak, hogy  uralni tudjuk a szorongásunkat ahelyett, hogy a  szorongásunk uralna minket.

Írják meg saját létezésük titkait a megjegyzésben.